Ki a vállalkozó 2. rész

Az első részt azzal fejeztem be, a valódi vállalkozást sokkal inkább az a gyakorlati célzat teszi vállalkozássá, amivel a vállalkozó tevékenységét, feladatát végzi.

Ennek megfelelően a következőképpen tudnám jellemezni: a vállalkozó nem kényszerből választja tevékenysége végzését, vállalkozását nem azért hozza létre, hogy „fizetése” legyen. A vállalkozó tevékenysége végzésében általánosságban elmondható, magas szakmai hozzáértéssel bír, szereti tevékenységét, folyamatosan fejleszti tudását, amellyel hosszútávú céljai elérését segíti. Munkáját alázatosan, időt nem kímélve végzi, vállalkozói stratégiáját úgy alakítja, azzal vállalkozása minél nagyobb profitot érjen el.  Lefordítva a leírtakat: egy vállalkozás indításánál létfontosságú a konkrét célok kitűzése, a vállalkozói feladatok meghatározása, melyet magas szakmai hozzáértéssel tud elérni az induló vagy már működő vállalkozó. A profitszerzés természetesen cél, de soha nem rövidtávban határozódik meg, nem beszélhetünk havi jövedelemről, fizetésről (kivéve, ha bért vagy más személyes közreműködés jövedelmet vesz ki a vállalkozó, amelyet természetesen a vállalkozásnak ki kell termelnie a bevételeiből.), ezért aki a havi jövedelem, mindennapi megélhetés növelésének szándékával alapít vállalkozást, legyen nagyon óvatos, mert bizony csalódás érheti! Gyakori tapasztalat az alkalmazottból lett vállalkozónál az a pszichológiai teher, amit annak folytán kell viselnie, hogy a jövedelme nem havi rendszerességgel jelenik meg, nem tud átlendülni az alkalmazotti gondolkodásból a másfajta gondolkodást igénylő vállalkozói gondolkodásba.  Ezek alapján alakuláskor érdemes mérlegelni – tevékenységtől függően-mekkora induló tökére lesz szüksége a vállalkozásnak és mekkora pénzügyi tartalékot kell képezni a később felmerülő, de még ki nem termelt kiadásokra, költségekre.  Mindemellett elsődlegesen nem csupán az adott tevékenység végzése a feladata, hanem a vállalkozás vezetése is.  A vállalkozó tervez, számol, ismeri vállalkozása pénzügyi helyzetét, lehetőségeit.  Itt említeném meg azt a téves gondolkozást, amivel gyakran találkozok munkám során egyes vállalkozóknál, nevezetesen a feladataik téves megítélése. Többször hallottam már a következő mondatot: „én csak ehhez értek, nekem nem kell értenem a könyveléshez, marketinghez, foglalkoztatottakhoz, jogszabályokhoz és még sorolhatnám.  És valóban nem kell! Azt viszont a közel húszéves szakmai tapasztalatom alapján állítom azok a vállalkozások, akik kizárták azon szakmai területeket (könyvelés, munkajog, egyéb jogszabályi ismeretek), amelyekben vállalkozás vezetési felelősségük volt nem tudtak sikeresek lenni.  Így a  kérdés adja magát: akkor mégis szükséges a hozzáértés? A folytatásból megtudhatjuk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.